Feltételezve, hogy manapság már nincsenek babonás vadászok, irományunk a múltbéli magatartásokat és viselkedéseket mutatja be.

Munkánkat nagyban segítette Lakatos Károly VADÁSZHIT. A MAGYAR VADÁSZBABONÁK ÉS HIEDELMEK KULTUSZA és a Beregszászi-Patay VADÁSZTŰZNÉL című könyve.

Még mindig csak úton a vadászterület felé: a szép cigánylánnyal való találkozás mindennél nagyobb szerencsét ígért.

Persze az is jó volt, ha részeg ember botlott a vadász elé az úton.

Vérrel álmodni bőséges vadászzsákmányt, halottal álmodni a vadászatot elmosó esős időt jelentett. Halottat látni szerencsét jelentett, esküvőt látni szerencsétlenséget.

Persze ezek a rossz és jó jelek mindig csak véletlenszerű előfordulást feltételeztek, hiába ment a szerencsére vágyó direkt cigánylány vagy kocsma elé, ahol részeg emberrel találkozhatott.

A mai napig is él az a vadászbabona, hogy a jóindulatú kívánság mindig a vadászszerencse rovására esik: jó szerencsét, sikeres vadászatot kívánni, vagy megkérdezni a vadásztól, hová megy valóságos rontás.

Máig is inkább valami csúfat szabad kívánni vadászatra induláskor.

Bevett vadászköszöntés a „kéz- és lábtörést”, „sza.. a tarisznyádba”, „sza.. a csőbe” vagy a „kalap sza…t”.

• folytatjuk –